Az idei legnehezebb versenyünkön vagyunk túl. Az autót rendkívül igénybe vevő murvás, olykor nagyon tempós, és csúszós aszfalt szakaszokkal, rengeteg porral, és ráadásul izzasztó kánikulával.

Sejtettük, hogy kevés induló várható. Amikor megláttuk a nevezési listán, hogy kategóriánkból csak hárman szántuk el magunkat a versenyzésre, tudtuk, hogy mégsem vehetjük fél vállról a felkészülést, kemény csatára számíthatunk.

Már a pályák feldolgozása is igen fárasztó volt. A szombati tréningnapon a rendező csak négy alkalommal engedélyezte a végighaladást a gyorsasági szakaszokon, amit feszes tempóban éppen hogy sikerült az este hat órás határidő előtt teljesítenünk. A felkészülésünket a 35 fokos hőség mellett két defekt is hátráltatta.
Az elkészített itinerünk nem volt mindenhol tökéletes, de a lehetőségeinkhez képest jól sikerült felírnunk a pályákat.

Az első gyorsasági szakaszon (Kislőd) kicsit óvatosra vettük a tempót, ahogy egymás között szoktuk mondani kicsit “puhán” mentünk. Új pálya volt, nem ismertük még és tudtuk, hogy a technikát rendkívül igénybe veszi ez a verseny, ezért próbáltunk a lehetőségekhez képest óvatosak lenni. 3,5 másodperccel maradtunk le a szakaszgyőzelemtől.
A következő, vigántpetendi szakaszon kicsit fokoztuk a tempót, a végére, az aszfaltos részeken el is melegedett a murva gumink, de sikerült megnyernünk a szakaszt és a hátrányunkat 1,7 másodpercre csökkentettük.
A szerviz előtti, harmadik szakaszon, Szentkirályszabadján újabb szakaszgyőzelemmel 0,8 másodpercre faragtuk a hátrányunkat.
A szervizparkban a csapat átvizsgálta az autót, kiderült, hogy jól vizsgázott az új fejlesztésű hátsó lengéscsillapítónk, most egy sem görbült el. (Ellentétben a tavalyi Veszprém Rallye-val, ahol körönként görbült el kettő…) A hőség egyre elviselhetetlenebb lett, 38 fokot mutatott a hőmérő, ami a versenyfelszerelésben, tűzálló overállban, sisakban, kesztyűben, maszkban nem volt egy leányálom. Folyamatosan folyadékot kellett pótolni, igazi szauna volt az autóban. A gyorsasági szakaszok közben fel kellett húzni az ablakokat és teljes erővel fújatni kellett a levegőt (ami sajnos inkább még melegebb volt), hogy túlnyomás legyen a “kabinban”, ne jöjjön be a por. Szóval ez a verseny egy nagyon kemény erőnléti tréning is volt egyben.
A második kör első szakaszán, a kislődi pályán úgy döntöttünk rákapcsolunk, nyerni jöttünk. Be is csúszott egy-két apró hiba és a szakasz végére egy jobb első defektet is szereztünk, mégis 10 másodpercet javítottunk az előző “futásunkhoz” képest.
Sajnos vetélytársainkat utolérte a technika mumusa, ők több mint két percet álltak a gyorsasági szakaszon, így tetemes előnyre tettünk szert. A defektes kereket a “beíró” után gyorsan lecseréltük, de sajnos csak esőre vágott murva gumit tudtunk magunkkal hozni pótkeréknek. Nem volt elkopott, csak meg volt vágva a mintája esős talajra.
Ennek az lett az eredménye, hogy az ötödik, vigántpetendi gyorsaságin folyamatosan keresztbe akart menni az autó, és ezt leginkább nagy tempónál találta ki. Ezt a versenyt csak mi veszíthettük el, ezért visszavettünk a tempóból, a célba érésre törekedtünk.
Az utolsó szakasz előtti etapon volt időnk és feltettük a másik pótkerekünket is. Murvára mindig két pótkerékkel megyünk ki, súly ide vagy oda. Így előre egyforma mintájú gumik kerültek, az autó újra irányítható lett. Itt már nem vállaltunk el mindent, a biztos célbaérés volt kitűzve. Ezt teljesítettük, megszereztük idei harmadik futamgyőzelmünket.

Sajnáljuk, hogy a csatát a technika ördöge döntötte el, szívesen megvívtunk volna a pontokért.

A bajnokságban az előnyünk 10 pontra nőtt. Ez egy kicsit megnyugtató, de továbbra sem lazíthatunk, a fele még hátra van, négy aszfalt futam vár ránk.
A következő versenyig nincs sok időnk hátra, hiszen július utolsó hétvégéjén a Szendrő környéki pályákon folytatjuk a bajnokságot.

[nggallery id=22]