Harmadik hely a miskolci káosz futamon.
Nehéz versenynek ígérkezett a Rali-Túra Bajnokságban debütáló I. Miskolc Rallye. Az eredeti tervek szerint három féle gyorsasági szakasz várt ránk.
Sok mindent ígért nekünk a verseny rendezője: A legendás, szűk hegyi szerpentint Miskolc és Bükkszentkereszt között (ami az ország egyik legnehezebb gyorsasági szakasza), a Lyukóbánya-Parasznyát, ami egy tempós, széles, „bevállalós” pálya, és Miskolc belvárosában egy körgyorsaságit. Mindezt még szombaton megelőzte volna egy prológ szakasz az MVSC sporttelep salakján.
Sajnos a verseny előtti napokban kiderült, hogy a rendező nem tudja teljesíteni ígéreteit. A belvárosi szakaszt biztonsági okokból vétózta meg a hatóság, a prológ helyszíne versenyzésre alkalmatlannak bizonyult, így az utolsó pillanatban törölték ezeket a programból.
Annyira azért nem szomorkodtunk, így is maradt két remek rallye pálya, ami igen sok fejtörést okozott nekünk a bejárás során. Ezúttal is a futamgyőzelmet tűztük ki célul, de észben kellett tartanunk, hogy mi a bajnoki címért versenyzünk, a nyolc pontos előnyünket nem akartuk elveszíteni. Kategóriánkban 13-an adták le a nevezésüket a versenyre, melyből 6-7 párosban benne volt a győzelem lehetősége. Az idei legnehezebb kihívás elé néztünk.
Csapatunk ezúttal teljes létszámban képviseltette magát. Hidegkutiék Astrájukkal az N3-at, Fábiánék -ismét a Suzukival- a mi kategóriánkat erősítették, Antal Zsoltiék A2-ben idegenlégiós pontszerzőként segítettek minket.
A szombat esti belvárosi rajtceremónia után, vasárnap a bükkszentkereszti szakasszal kezdtük a versenyt, illetve kezdtük volna. Több mint 1,5 órás várakozás után kivették etapnak (=csak áthajtunk rajta, az idő nem kerül mérésre). Ennek oka részben a sok baleset, de leginkább a rendező késlekedése volt a reggeli pályaépítés során.
Miközben átgurultunk a gyorsaságin sok meglepő dolgot láttunk. A rendező olyan kanyarokba is kihelyezett padkavédő gumikat, ahová azt előzetesen nem jelölte, de volt ahol a nézők hordtak murvát a pályára. Ez egy egysávos erdei úton, ahol szakadékok mellett száguldunk, kifejezetten veszélyes lehet.
Kicsit ijesztő volt, de gyorsan átdolgoztuk az itinerünket, hogy a következő körben ne érjen komoly meglepetés. Ezután átautóztunk a lyukóbányai szakaszra. Itt ismét várakoznunk kellett, de ezúttal a buszjáratok miatt. Körülbelül fél óra elteltével végre elrajtolhattunk. 4,2 másodperccel lemaradva a negyedik időt autóztuk. Kezdésnek nem volt rossz, de nagyon elégedettek sem lehettünk. Fábián Ottóék csupán 0,9 másodperccel maradtak el tőlünk. A szervizpark után ismét Bükkszentkeresztre vettük az irányt.
Ekkor újabb csalódás ért minket. A szakasz első, tempós, széles szektorát törölték. Utólag kiderült ennek az oka is: Érthetetlen módon a rendező nem kalkulált azzal, hogy a helyi buszt óránként fel- és le kell engedni. Ha nem rövidítik le a gyorsaságit, valószínűleg még most is tartana rajta a verseny. Nekünk azért volt ez fájdalmas, mert ez a kivett körülbelül 3 kilométer az a részt, ami az autónknak kedvezett volna. Sejtettük, hogy hátrányunkat tovább fogjuk növelni. A csonka gyorsasági végén 4. idővel, tetemes hátrány gyűjtöttünk kategóriánk éllovasától, 17,7 másodpercet. Látva ezt az eredményt, az volt az érzésünk, hogy nem egy kategóriában versenyzünk.
Tudtuk, hogy a pályaismeretünk nem olyan szintű, mint a hazai pályán versenyző riválisunké, és azt is, hogy ő rendkívül gyors és ügyes, mégis túl soknak találtuk ezt a különbséget. Az vígasztalt minket, hogy az elsőkerekes Suzukival, illetve a két Peugeot-val versenyző társaink között másodikak lettünk, Fábiánék Ottóék mögött 1,3 másodperccel.
A következő lyukóbányai szakaszon újabb 1 órás (!) várakozás után rajtoltunk el. A második időt értünk el 3,4 másodperccel lemaradva, Ottóék előtt 2,6-al. Így a kategóriában ismét a 4. helyen álltunk.
Elégedettek voltunk magunkkal, szinte tökéletesen megcsináltuk, amit elterveztünk. Nem hagytunk benne csak legfeljebb egy nagyon keveset.
A következő szervizben majd két órát kellett eltöltenünk, hogy a betétverseny, a B-A-Z sprintfutam mezőnye lefussa saját köreit a Bükkben. A szerviz utáni gyűjtőben közölték a mezőnnyel, hogy a harmadik Bükkszentkeresztet is törölték a programból, így már csak az utolsó lyukóbányai pálya várt ránk.
Az újabb egy órás várakozás már meg sem lepett minket, 10 percen múlott, hogy ránk sötétedjen a szakaszon. Koncentrációnk lanyhult, a fáradság felülkerekedett rajtunk. Elrontottunk egy féktávot, és rácsúsztunk a kanyar külső részén lévő kihordásra, majd egy 4. sebességi fokozatos kanyarban megúszott az autó, és egy lassítót is túl szűkre vettünk, ami két kerékre állított minket. A szakaszt így 5. idővel teljesítettük, 5 másodpercet rontottunk saját magunkhoz képest.
Összetettben Fábiánék beelőztek minket 0,3 másodperccel, így úgy nézett ki, hogy az 5. helyen végzünk. Ottóéknak volt azonban egy kikésése, így 10 másodperc büntetést kaptak, ezáltal mögénk kerültek.
A cél parc fermében várakozva az ideiglenes végeredményre gyanúnk végül beigazolódott: kategóriánk éllovasát a technikai bizottság szabálytalan sebességváltó miatt kizárta a versenyből. Így a végleges eredménylistán már a harmadik helyen találtuk magunkat.
A bajnokságban az előnyünket 10 pontra növeltük. Az utolsó futamon már 1 pont megszerzése is elegendő lenne a bajnoki címhez.
Hidegkutiék N3-ban 11,7 másodperccel vezettek az első teljesített szakasz után, azonban a bükki szakaszon dupla defektet szereztek (mindkét baloldali kerékkel!). Az így bezsebelt több mint 2 perces hátrányt a végére 47,7 másodpercre csökkentették, a kategória harmadik helyén fejezték be a versenyt. Ezzel 4 pontos hátrányukat 8 pontra növelték a bajnokságban, sajnos a bajnoki cím messzire került.
A2-ben Antal Zsoltiék szoros adok-kapokban -egy elromlott önindítóval- a második helyen fejezték be a versenyt.
A csapatversenyben a második helyen végzett csapatunk, de előnyünket tovább növeltük, 6 ponttal vezetjük a bajnokságot.
Muszáj megemlítenünk, hogy a verseny rendezése rengeteg kívánnivalót hagyott maga után. A versenykiírásban meghirdetett 75 km gyorsasági táv helyett csupán 36 km-t tudtunk teljesíteni. Ilyen kaotikus futamon még nem vettünk részt pályafutásunk során.
A 2012. évi Young & Partners Országos Rali-Túra Bajnokság szeptember utolsó hétvégéjén, Vácon fejeződik be. A „gombóc a torkunkban ragadt”, szeretnénk egy szép eredménnyel lezárni az idei évet. Természetesen első a bajnoki cím, amihez elég lenne óvatosan közlekednünk, de mi -felesleges kockázatokat nem vállalva- teljes erőből támadni fogunk!
2012 Young and Partners RTE-Országos Utánpótlás Rallye Bajnokság A3 géposztály:
1. ifj. Antalffy-Vas Borosi 32 pont
2. ifj. Vizelli-Nagy 22 pont
3. Bodogán-Bodogán 19 pont
4. Kondor-Dara 18 pont
5. Kolencsik-Groholy 18 pont
6. Bardóczi-Bardóczi 10 pont
7. Sárosi-Nagyváradi 10 pont
8. Fábián-Fábián 11 pont
9. Toma-Kailbach 8 pont
10. László-Szabó 4 pont
11. Balogh-Szabó 4 pont
2012 RTE Csapatbajnokság:
1. Antalffy Motorsport 42 pont
2. Ivanics SE 36 pont
3. Car-Tools 36 pont
4. Teherati 2006 22 pont
5. Ralda Rallye Team 12 pont
6. Falcon Rallye Team 6 pont
7. TMC Rally Sport 6 pont
8. Team Galgalog 9 pont
[nggallery id=34]