A Rali-Túra bajnokság utolsó versenyén megszereztük a bajnoki címet. „Csak” célba kellett érnünk, mégis az egyik legnehezebb versenyünk volt.

Az utolsó bajnoki versenyünk előtt hat ponttal vezettük a bajnokságot, így a tatabányai futamon a biztos célba érkezést tűztük ki célul. A bajnoki címet csak mi veszíthettük volna el egy hibázással, vagy a technika ördöge tehetett volna keresztbe a terveinknek. Így elhatároztuk, hogy vigyázunk a Suzukira és nem megyünk bele fölöslegesen egy kockázatos küzdelembe a futamgyőzelemért, a bajnoki cím fontosabb annál.

A versenyre való felkészülés során maradtunk a szokásos forgatókönyvnél, ugyanolyan alaposan készültünk, mint bármelyik eddigi futamunkra. Ez fontos is volt, mert veszélyes pályák vártak ránk Tatabányán, csupa „fehér aszfaltos” résszel, aminek jellegzetessége, hogy szárazon is úgy csúszik, mintha vizes lenne, esőben pedig egyenesen jégpálya!

img_3974Csapatunk ismét erősödött. Az „öreg motoros”-nak számító Fábián Ottó is csatlakozott hozzánk Böröczi Leventével az oldalán, N1 kategóriában, egy kupás Suzuki Swifttel. Rábl Tibáék már a nyergesújfalui versenyen is hoztak nekünk egy győzelmet N1-ben a GTI-vel, így ismét beneveztünk őket a csapatversenybe is. Idegenlégiós pontszerzőnek Kaptás Leviéket kértük fel, az N2-es Honda Civic-kel segítették Antalffy Motorsportot a csapatbajnokságban.

Az időjárás előrejelzéseket már napok óta figyeltük. Száraz versenyt ígértek, így igencsak meglepett minket vasárnap reggel a szakadó eső. Puha, vágott gumikat tettünk föl -kifejezett esőgumikkal nem készültünk- amiket vízen még nem volt alkalmunk kipróbálni.

Meg is lett az eredménye, már az első, oroszlányi szakaszon sikerült kétszer is megforognunk. Ez elég visszajelzés volt arról, hogy ezekkel a gumikkal, esőben, fehér aszfalton a kéziféket gyakorlatilag el kell felejteni. Ezeket a hibákat is csak biztonságos, lassú tempójú visszafordítókban követtük el, az alapelvet -hogy nem sietünk, és nem kockáztatunk- becsülettel betartottuk. Így a versenyt már egy tetemes hátránnyal kezdtük, a második helyen. Nem idegeskedtünk ezen, igazából kicsit meg is könnyebbültünk, hiszen eggyel több okunk volt rá, hogy ne vállaljunk rizikót.

Gyurit láthatóan zavarta, hogy pontatlanul mentünk az első szakaszon, úgyhogy a második jöttünk egy „tisztát”, tempósan, de továbbra is a biztonságot szem előtt tartva. Így sikerült hajszálnyival megnyernünk ezt a szakaszt. Ezzel magunknak bizonyítottunk, de jelentősége igazán nem volt.

fotó: Kollár SportfotóA harmadik szakasztól kaland és különösebb esemény nélkül folyamatosan tartottuk második helyünket. Gyurinak talán ez volt a legnehezebb. Borzasztóan szeretett volna menni, küzdeni a győzelemért, de nem tehette. A csapat, én és a józan ész sem engedte meg neki, hogy gyorsítson a tempón. Fegyelmezetten hajtottunk végig a hátralévő szakaszokon. Az első gyorsaságitól eltekintve hiba nélkül, pontosan teljesítettük a versenyt.

Beértük a második hellyel, így az év végi összesítésben megnyertük a bajnokságot! Év közben többször érezhettük már a zsebünkben ezt az eredményt, de mindig közbejött valami technikai probléma, így csak a végén, az utolsó pillanatban érett be a sok munka gyümölcse.

N1 kategóriában a két csapattársunk nagy csatát vívott, végül a Fábián-Böröczi páros bizonyult a gyorsabbnak, Rábl Tibáék követték őket a második helyen. Kaptás Leviék megnyerték az N csoport abszolút versenyét, és az N2 első helyét is hazavitték. A csapatversenyben így -két első és egy második hellyel- másodikok lettünk.

A bajnoki cím nem csak a versenyzőpáros eredménye. A versenyző és a navigátor mit sem érne a jó háttér nélkül. Egy egész csapat komoly teljesítménye kell hozzá, hogy végül a bajnoki aranyat megszerezzék.

Ezért szeretnénk az egész éves kiváló munkáért nagy köszönetet mondani a Kaptás Racing Teamnek:
Levi, Zsolti, Ráré, Attila, Dia, Sanya, Norbi, Roland
továbbá lelkes, áldozatkész segítőinknek:
Tóth Józsi, Szabó Gyuszi, Fábián Ottó, Böröczi Levente, Kaczor Attila
valamint támogatóinknak:
Demmers Teahouse, Driver Team Futárszolgálat, 3Czakó Trans, Majo Dekor, iPixel

És persze minden családtagnak, feleségnek és barátnőnek, akik tűrik, hogy nekünk ez az életünk!
[nggallery id=27]