egom_hir Nem alakult jól a versenyünk. Első helyről kellett feladnunk a versenyt az utolsó szakaszon.

Az RTE bajnokság elérkezett a negyedik állomására Esztergomba, illetve hivatalosan Lábatlanra. Az utóbbi években sokféle nevet kapott már ez a verseny és már rég nem érinti Esztergomot, de nekünk mindig Esztergom Rally marad. Vegyes érzelmekkel vártuk, hiszen Esztergomtól kaptunk már hideget és meleget is. 2010-ben vezető helyről estünk ki, a váltó meghibásodása miatt. 2011-ben megnyertük a versenyt annak ellenére, hogy a váltónk ismét meghibásodott és nem volt 5. sebességi fokozatunk. Egy éve 2012-ben pont a verseny ideje alatt született meg a legifjabb Antalffy György, így akkor hajnalban kellett lemondanunk a versenyt. Annyi mindenesetre biztos, hogy általában nekünk fekszenek ezek a gyorsaságik, ha versenyben voltunk, akkor a győzelemért harcoltunk.

Kategóriánkban 12 ellenfél várt minket, ugyan ez az eddigi idei versenyekhez képest a legkevesebb, mégis a “kemény mag” jelen volt, komoly küzdelemre lehetett számítani.

A pályák nem sok változást mutattak. A Bajót-Lábatlan szakaszt már úgy ismerjük, mint a tenyerünket, bár most az elmúlt évekhez képest fordított irányban lett kijelölve. Nagyrészt igen tempós dobálós pálya sok szurokkal a tetején, ami nagy melegben felolvad és kiszámíthatatlanul csúszik. Esőben pedig egyértelműen olyan, mint egy jégpálya. A Máriahalom és Szomor közötti rész tavaly került be a programba, akkor mindenkinek újdonság volt. Most csak nekünk, hiszen 2012-ben nem tudtunk versenytempóban végigmenni rajta, csak a pályabejárást teljesítettük. Szintén elég tempós nagyrészt szűk, egysávos út, a végén néhány fehér aszfaltos, rendkívül csúszós kanyarral. Igazi bátorságpróba.

A csapat majdnem teljes létszámban felállt a rajtvonalra. Illés Zoliék Salgótarjában totálkárosra törték a Peugeot-t. Nekik sajnos még jó pár hónapba telik mire újra talpra tudják állítani. Fábián Ottó ezúttal ismét lányával, Dorottyával érkezett. A Suzukin is volt mit dolgozni a ceredi bukfenc után, de szerencsére az utolsó pillanatra elkészült.
Hidegkuti Balázs Kőhegyi “Jozy”-val ezúttal is készen állt -a 80 lóerős hátrányukkal együtt- a csatára. Antal Zsolti Balázs Kornéllal készült borsot törni a Favorittal A2-ben a többiek orra alá.

Az időjárás kegyes volt, egyértelműen száraz, meleg időre kellett számítanunk. Ez azt is jelentette, hogy a bajnai szakaszon plusz nehézséget okoz a felolvadt aszfalt. Bajna-Lábatlannal kezdtük a versenyt, illetve kezdtük volna, mert a verseny vezetősége technikai okok miatt törölte ezt a szakaszt. Nem örültünk neki, mert arra számítottunk, hogy ezen a pályán lehetünk jobbak a többieknél.

A második gyorsaságin, a Máriahalom-Szomoron úgy éreztük, hogy kicsit túl óvatosan kezdtünk, Gyuri nem volt elégedett magával a célvonal után. Az időeredmény azonban nem ezt mutatta. Sikerült megnyernünk 3,4 másodperccel. Ezután a szervizben nem adtunk túl sok feladatot a csapatnak, izgatottan vártuk a második kört.

A bajnai szakaszon ezúttal már versenytempóban mehettünk végig. Fontos volt hajtanunk -hiszen nyerni jöttünk-, egy ponton túlságosan is siettünk, nem lett eseménytelen a szakasz. A bajóti elágazás előtti 20 méter egyenesben fékezés helyett mi még egy kis gázt adtunk. A felolvadt szurkos aszfalton nem is tudtunk megállni, túlcsúszásunk nem kis ijedtséget okozott a nézőknek. Szerencsére tolatás nélkül gyorsan visszataláltunk a helyes irányba, 2-4 másodpercet veszíthettünk. A szakaszt így harmadik idővel teljesítettük, tizedre pontosan ugyanúgy, mint Jobbágyék, előnyünk változatlanul 3,4 másodperc maradt.
A következő, máriahalmi szakaszon ismét “megnyomtuk”, hiba nélkül sikerült végiglobognunk, 1,7 mp-cel nyertük a szakaszt. Előnyünk immár
7,6 mp-re nőtt.

A szervizpark után következett a hajrá, az utolsó kör. Taktikánk az volt, hogy Bajnán nem fogunk kockáztatni, arra számítottunk, hogy a pálya nagy részén délutánra már teljesen fel lesz olvadva a szurok, ami féktávokon komoly problémákat okozhat. Azt terveztük, hogy pontosan végigmegyünk, erőltetés nélkül, hiszen ehhez elég nagy volt az előnyünk. A negyedik idővel teljesítettük a szakaszt, Ruszóék 4,6 másodpercre voltak mögöttünk a második helyen.

Az utolsó, máriahalmi gyorsaságin ismét tempósan szerettünk volna autózni. Sajnos a szakasz első harmadánál a Honda megállt, valami eltört a hajtásláncban. Nagyon csalódottak vagyunk. A lehető legrosszabbkor jött ez a hiba. Ezen a szakaszon mindkétszer nyertünk, ha végigérünk harmadszorra, most 10 pontos előnnyel várhatnánk a bajnokság folytatását…
Így 1 pontos hátrányba kerültünk, és többen is veszélyesen közel vannak hozzánk. Nem először fordul elő velünk, hogy vezető pozícióból a technika ördöge miatt kényszerülünk feladni egy versenyt.

Azért volt minek örülnünk a történtek ellenére is. A csapat ezúttal is remekül teljesített. Ottó Suzukijának újjáépítése jól sikerült, egy csavar sem lazult meg, nagyszerű munkát végzett Keller Petya. A Fábián család egy hatalmas adok-kapokból, nagy hajrával végül győztesen jött ki, megnyerték az A3-as géposztályt. Hidegkuti Balázsék gyengécske Astrájukkal behozták az N3 és az N csoport második helyét. 80 lóerős hátrányukkal így is sikerült gyorsaságit nyerniük. Antal Zsoltiék a lassan veteránnak számító Skodával az A2 második helyét szerezték meg.

Nincs sok időnk talpra állítani az autót, három hét múlva folytatódik a bajnokság Tatabányán. A szervizes fiúkra nehéz napok várnak. Az biztos, hogy rendkívül izgalmas lesz az utolsó két futam. Nem keseredünk el, és legfőképpen nem adjuk fel! Továbbra is a bajnoki cím a célunk!