Új kategóriánkban győzelemmel kezdtünk.
Nagyon vártuk már ezt a megmérettetést! Hosszúra nyúlt a téli szünetünk, kimaradt a már szokásosnak mondható Szilveszter Rally is. Inkább a Honda újjáépítésére koncentráltunk, kapott egy új, erős motort.

A két teszt a verseny előtt bizakodásra adott okot, de őszintén megmondva sok kétely volt bennünk. Eldöntöttük, hogy a nehezebb utat választjuk és fölmegyünk a Rali-Túra H1-es géposztályába. A beszámolónk címében a kifejezést nem mi találtuk ki, itt olvashattok róla, hogy hova kerültünk: http://www.ladaracing.hu/a-halal-csoport-h1-rte/

Ádám levezette, hogy az egész tavalyi évet nézve, a saját magunk és a H1 aktuális nyertes időeredmény különbségének átlaga kb. 0,9-1,1 másodperc volt kilométerenként. Ennyit kell tudnunk gyorsulni az új motorral ahhoz, hogy a H1 elejére kerüljünk. Ez elsőre nem hangzik soknak, de elérni egyáltalán nem könnyű dolog, sőt!

Elmondhatnánk -nagyképűen- hogy mi mindig nyerni megyünk, hiszen mi másért is csinálnánk, de őszintén szólva ez most tényleg nem volt egyértelmű. Reméltük, hogy fölférünk a dobogóra…

Igen népes mezőny jött össze a 2013-as Eger Rally-ra. A magyar első osztály (ORB) a szlovák első osztállyal együtt, a másod osztály (R2), a Historic és a Rali-Túra mezőnye is részt vett a viadalon. A négy bajnokságból a Rali-Túra versenyzőszáma volt a legnépesebb, és a mi kategóriánkban volt a legtöbb nevező az összes kategória közül.
A szombati pályabejárás feszes volt, nagyon kellett sietni, mert az első osztály 15 órai rajtja miatt csak 13 óráig lehetett járni a hosszú, Bátor-Terpes gyorsaságit. Ezt az ORB, R2 és a Historic szombaton többször is használta, a vasárnapi iránnyal szemben. További aggodalomra adott okot, hogy az időjárás nem tudta eldönteni, hogy mit is tegyen. Délutánra már azt hittük, hogy fölszárad a pálya és a vasárnapi rajt száraz körülmények között fog várni minket, de aztán újra rákezdett az eső. Szombaton úgy feküdünk le, hogy nem tudtuk reggel milyen körülmények várnak ránk.
Vasárnap először a Túra rajtolt korán reggel a három gyorsaságin (Szarvaskő-Egerbocs 6,8 km, Bátor-Terpes 16,3 km, Egerszólát-Egerszalók 7 km), utána egy gyors szerviz és még egy kört teljesített a mezőny. A terv szerint a Túra 12-13 órára be is fejezte és utána ment a R1, R2, Historic ugyanezekre a pályákra, ugyanúgy két kört megtenni. A mi mezőnyünk ezáltal “megnyerte”, hogy az előző esti eső miatt még föl nem száradt nedves, csúszós úton versenyezhetett, ami érdekessé, nehézzé tette a versenyt.

575842_536864313024013_910339631_nFontos megjegyezni, hogy most először fordult elő, hogy a Túra teljes egészében ugyanazokon a pályákon tudott autózni, mint az első osztály. Eddig mindig betettek két plusz lassítót, vagy levettek pár száz métert, hogy ne lehessen összehasonlítani az időket. Most már érdemes egy ilyen összehasonlítást csinálni, csak torzítja a dolgot, hogy a Rali-Túra a reggeli kört nedves úton teljesítette.
Vasárnap reggel tehát fönt hagytuk a puha slick gumikat, mert úgy ítéltük meg, hogy ugyan vizes a pálya, de az intermediákkal valószínűleg túllőnénk a célon, akár el is melegedhetnének a hosszú gyorsaságin. Komoly nyomás volt rajtunk, új autó, új kategória -méghozzá nem akármilyen-, és nedves körülmények vártak minket. Most is föl voltunk készülve, mint mindig, de éreztük hogy itt sok minden fog szólni az improvizációról is.
Az első gyorsaságin az ötödik kanyarban már megúszott az autó, amit sikerült korrigálnom. Végig váltakoztak a vizes-száraz útrészek, a száraz-saras kanyarok. Nagyon nehéz volt, talán nem is lehetett teljesen optimálisan menni, nem tudta az ember, hogy mi vár rá. Örömmel konstatáltuk a célban, hogy megnyertük a szakaszt 1,4 mp-cel, 20 versenyzőpárost legyőzve!

Jött a hosszú, a Bátor-Terpes gyorsasági. Az útviszonyok nem változtak, itt is volt legalább két megcsúszásunk, amiket szerencsére meg tudtam fogni. Egy dupla villogóval közlekedő kategóriatársunkat megelőztük, illetve egy másik ladás páros beesett előttünk, ami miatt lassítottak minket. A célban ismét kellemes meglepetés ért, 2,2 mp-cel elsők lettünk.

Az Egerszalóki pályán kalandunk nem volt, már szárazabb volt az út is, bár itt is sok sár volt a kanyarokban. 2,1 másodperc hátránnyal negyedik helyen végeztünk rajta. Látszott már, hogy itt bizony nem lazíthatunk.
Gyors szerviz következett és már mentünk is vissza a második körre. Itt jegyzem meg, hogy ilyen pörgős versenyen még nem voltam. Egy perc időnk nem volt (például verseny közben tájékoztatni Titeket a Facebookon), folyamatosan figyelni kellett az időre és rohanni tovább. A rajtokban pedig három percen belül el is engedtek, semmi várakozás nem volt egyszer sem.

Szarvaskőn másodszorra nem tudtunk nyerni. A pálya már szárazabb volt, mi is siettünk, de így is kaptunk Szabó Lacáéktól 1,8 mp-cet (Jobbágyéktól 2,2-őt) és így visszacsúsztunk a második helyre 0,3 mp hátránnyal.

Ismét a hosszú szakasz következett. Itt jött el az a pillanat, amit mindig nagyon élvezek. Többször volt már, hogy egy versenyen ment az adok-kapok, és jött egy gyorsasági, ahol igazán “odatettük magunkat” és szinte eldöntöttük vele az egész csatát. Jellemző ezekre a versenyhelyzetekre, hogy nem beszéljük meg előre Ádámmal, mi lesz. Ő nem mondja nekem a gyorsasági előtt, hogy “most azért oda kéne lépni”, nem akarja, hogy túllőjek a célon, és én sem mondom neki, hogy most hajtani fogok. Ilyeneket beszélünk a rajtban, hogy “Most akkor egy pontosat menjünk, hiba nélkül!”…, de belül érezzük, hogy ez nem azt jelenti, amit mondunk. Persze, hiba nélkül és pontosan szeretnénk menni, de ez mindig igaz.
Szeretem ezeket a pillanatokat és azt az eufóriát, amikor vége a gyorsaságinak és meglátjuk az időnket. Ez az igazi versenyzés!

Ez történt itt is. Utólag megnézve én kritikus vagyok magunkkal, mert lehetett volna itt még jobban jönni, voltak hibák. De a verseny szempontjából egy döntő eredményt hoztunk, 6,7 mp-cet adtunk az előttünk álló párosnak, így 6,4-el újra vezettünk!

Lacáéknak az utolsó etapon megállt az autójuk, így Egerszalókon nem kellett annyira sietnünk, 10-re volt mögöttünk a Molnár-Czinege kettős. 3,6 másodperc hátránnyal harmadik időt autózva megnyertük az Eger Rally-t! Köszönet érte az egész csapatnak, különösen Kaptás Leventének és Hepp Zsoltinak a kitartó, kemény munkáért, amit az autón végeztek!

Csapatverseny

A viadal másik fontos része számunkra a csapatverseny. Barátaink Hidegkutiék és Fábiánék mellé most az Illés Zoltán-Tóth László-Peugeot trió is csatlakozott.
Zoliék sok kihagyás után jöttek vissza a Rali-Túrába, először ültek a Peugeotban, versenyük a visszaszokással telt. Begyűjtöttek egy 10mp-es büntetést, így a H2 kategória 5. helyén végeztek.
Fábián Ottó és lánya Dorottya az A3 géposztályban indult. Az első szakaszon Ottó hatalmasat brillírozott, abszolút 10. időt autózott a csúszós, saras pályán, ezzel gyakorlatilag már itt eldöntötte a versenyt. Hatalmas fölénnyel nyerte meg kategóriáját, és ha nem gyűjtenek be 10 mp büntetést késés miatt, az abszolút értékelésben pont mögöttünk, a 14. helyen végezhettek volna.

A Hidegkuti Balázs-Kőhegyi Jozy kettős gyengécske -gyakorlatilag teljesen utcai- Opel Astrájukkal biztonsági tempóval kezdtek, egy második idővel, de ezután nem volt mese. Sorra nyerték a szakaszokat, végül kis híján két perccel győztek az N3 géposztályban és az N abszolút csoport elsőségét is begyűjtötték.

Így három kategória győzelemmel az Antalffy Motorsport a csapatversenyt is megnyerte!

A lécet magasra helyeztük, nehéz lesz ezt az eredményt megismételni csapatunknak. Ózdon ismét komoly versenyre számítunk, de nem vagyunk ijedősek, ígérjük, hogy ott is mindent beleadunk!

[nggallery id=38]